Isten igajaban

Harghitay Jozsef papnovendek mar a regeny elso lapjain megrazo vallomasttesz, miszerint nem a varhato anyagi elonyokert akar pap lenni, „hanemertuk, a mezitlabasokert, rongyosokert, a fold barmaiert, akikremenysegukben minden karacsonykor szajuk leheletevel melengetik Jezuskalabait, es elalszanak a templomban, mert vegre egy kis piheneshezjutottak.” Azon tul, hogy a kedves Olvasoban mindjart felmerul, hogy akiilyen gyonyoru sorokat tud papirra vetni, miert akar pap lenni, tovabbiigen nagy kerdes, hogy vajon a korabeli egyhaznak ilyen papokra van-eszuksege? Az is sulyos ketsegek forrasa, hogy milyen jovo varhat egy ilyendalias termetu, eleterotol duzzado, amde a colibatus korlatai kozeszoritott fiatalemberre a felszenteles utan?
Kepes lesz-e sajat elvei eshitvallasa szerint elni, vagy sokra hivatott, de utat tevesztett, amolyanerdelyi „Amaro atyakent” bukik el a ra leselkedo kisertesek hinarjaiban,aki mogott a hivek sokatmondoan es alszent sajnalkozassal neznek ossze?Nyiro Jozsef oneletrajzi ihletesu regenye igen erdekfeszito olvasmany, esaz izgalmakrol nemcsak a sajat lelkiismeretevel vivott „belso haboruja”,hanem a tortenelmi Magyarorszagot terdre kenyszerito elso vilagegesesemenyei is gondoskodnak. Azt mindenesetre elarulhatjuk, hogy e kuzdelemeredmenyekent a magyar irodalom gazdagabb lett egy kivalo iroval es egynagyszeru regennyel.